Öntvények röntgenvizsgálata

Öntvények röntgenvizsgálata

 

1. A radiográfia alapelve

Az öntvénybe való behatolás során a röntgen- vagy γ-sugárzás kölcsönhatásba lép az anyaggal, melynek intenzitását az abszorpció és a szóródás gyengíti. Fényképes filmre az anyag belső szerkezetének és hibáinak megfelelő, változó feketeségi fokú képeket kaphatunk. A hiba jellegét olyan tényezők alapján ítélik meg, mint a kép alakja, mennyisége, mérete, tájolása, eloszlása ​​és feketesége, majd a hiba osztályozása és minősítése a hiba jellege, mérete és mennyisége szerint történik. Így megismerhetjük az öntvény belső hibáinak típusát és súlyosságát.

 

2. Radiográfiai érzékenység és képminőség

A radiográfiai érzékenység az öntvény legkisebb hibáinak megtalálásának képességére utal. Az öntvény hibáinak jellege, elhelyezkedése, tájolása, mennyisége, mérete és egyéb tényezők hatására a fényképezési folyamat során a hibaészlelési érzékenységet a fénykép minősége határozza meg. A képminőség-mérő (más néven penetrométer) egy indikátor. Ugyanabból az anyagból készül, ugyanolyan csillapítási együtthatóval, mint az öntvény. Általános képminőség-mérők a vezetékes típusú képminőség-mérők, a lyuk típusú képminőség-mérők és a rés-típusú képminőség-mérők. A képminőség-mérő vonal (lyuk, horony) átmérőjét a képminőség-index képviseli. Minél nagyobb az index értéke, annál rosszabb a képminőség. Ily módon a radiográfiai hibaészlelés érzékenysége közvetve kifejezhető a képminőségi indexszel. A képminőség-mérő egy fénykép minőségének mérésére szolgáló eszköz, nem mutatja meg az öntvényen belüli, észlelhető hibák valódi méretét.

 

3. Általánosan használt nemzetközi szabványok a radiográfiai vizsgálatokhoz.

Az ASTM referencia radiográfiai film a jelenlegi nemzetközileg elismert szabvány.

 

4. A radiográfiai vizsgálat jellemzői

1) A radiográfiás vizsgálat legnagyobb előnye, hogy intuitív és könnyen megítélhető a hibák természete. Az öntvények belső hibái mindaddig láthatók a filmen, amíg azok a fényképezési érzékenységi tartományon belül vannak.

2) A radiográfiás vizsgálat nagy észlelési érzékenységgel rendelkezik a térfogati hibák (például pórusok, zsugorodási üregek, zsugorodási porozitás, homokzárvány és salakzárvány) tekintetében; bizonyos érzékenységgel rendelkezik a síkbeli hibákra (például repedések, összeolvadás hiánya stb.). Ha azonban az öntvény vastagsága meghaladja a 40 mm-t, akkor a radiográfiás vizsgálat során nehéz nagy felületű zsugorodásszerű hibákat találni, és a mikrorepedések kimutatási érzékenysége is alacsony.

3) A képek archiválhatók és hosszú ideig tárolhatók későbbi hivatkozás és újraellenőrzés céljából.

4) A radiográfiai vizsgálat speciális berendezéseket és helyszíneket igényel, a költségek magasak, és az ellenőrzési ciklus hosszú, ami nem alkalmas az öntvények gyors és tételes ellenőrzésére.

 

5 A hibák osztályozása és fokozata

Az öntvények radiográfiás vizsgálattal talált makroszkopikus belső hibái öt kategóriába sorolhatók: porozitás, homokzárvány és salakzárvány, zsugorodási üreg és zsugorodási porozitás, nem olvadt belső vas és nem olvadt mag, melegrepedés és hidegrepedés.

1) Sztomaális hibák. A sztómák kerek vagy ovális sötét foltok formájában jelennek meg, néha farokkal, csoportosan vagy egyesével. Csoportokban elosztva a képek általában átfedik egymást, és szabálytalan alakúak. Az öntvény végső megszilárdulásakor gyakran megjelennek a fúvólyukak, ahol a gáz összegyűlik, és nem tud távozni. A tű alakú pórusok kialakulása a reaktív intruziós típushoz tartozik, és az öntvény felületi rétege sorokba rendeződik, és a felületre merőlegesen, elszórtan oszlik el.

2) A homokzárvány és a salakzárvány hibái. A homok- és salakzárványok szabálytalan pont- vagy vonalalakban oszlanak el. Ha vonal alakúak, akkor bizonyos szélességgel rendelkeznek, és véletlenszerűen eloszthatók az öntvényen belül. A salakzáródás gyakran előfordul a zsugorodási üreg alja körül, és néha homokzárvány oszlik el az öntvény felületén.

3) Zsugorodási üregek és zsugorodási porozitási hibák. A háromdimenziós forma szerint az öntvények zsugorodási üreghibái csőszerű, dendrites és nagy felületű zsugorodási üregekre oszthatók. Az ilyen hibák általában a felszállócső alján és a végső megszilárdult forró csomóponton oszlanak el. A zsugorodási üregek általában a pórusokkal, salakzárványokkal és a zsugorodási porozitással egy időben jelentkeznek.

4) Nem összeolvadt hibák. A nem összeolvadt hibák képei repedésekhez hasonlítanak, és mindegyik sötét vonal, de a vonalak egyik oldala egy egyenes szakasz, amely csak azon a helyen fordul elő, ahol a belső hűtő vagy magtartó el van helyezve.

5) Repedésszerű hibák. Röntgenvizsgálatnál a repedésszerű hibák szabálytalan formájú sötét vonalakat mutatnak a képen, van, amelyik egyenes, van, amelyik alapvetően egyenes, de végeik élesek és a fej nem kerek. A repedésszerű hibák általában az öntvény forró csomópontjában vagy a metszet hirtelen elváltozásainak találkozásánál jelennek meg.