A különböző alkalmazási területek és teljesítménykövetelmények miattkülönféle anyagokból készült öntvényekelőfordulhat, hogy nyomáspróbát kell végezniük, hogy értékeljék teljesítményüket és biztonságukat meghatározott nyomásviszonyok mellett. A hidrosztatikus és a pneumatikus tesztelés általános nyomásvizsgálati módszerek, amelyeket főként a csővezetékek, berendezések vagy tartályok tömítettségének és nyomástartó képességének ellenőrzésére használnak.
1. Hidrosztatikai vizsgálat
A hidrosztatikus nyomásvizsgálat olyan nyomásvizsgálati módszer, amely vizet használ vizsgálati közegként. Általában olyan berendezések nyomásállóságának és tömítésének tesztelésére használják, mint a csővezetékek, nyomástartó edények, kazánok, tárolótartályok,szelepek és szivattyúkstb. üzemi nyomás alatt.
Működési elv:
A berendezés vagy a csővezeték vízzel való feltöltésével fokozatosan növelje a víznyomást a tervezett üzemi nyomás 1,5-2-szeresére (általában szabványos követelmények vonatkoznak majd), és tartsa egy ideig (általában 30 perctől néhány óráig) figyelje meg, nincs-e szivárgás, tágulás vagy egyéb probléma.
A hidrosztatikus tesztelés kulcsa annak biztosítása, hogy a víz a vizsgálat során ne tartalmazzon buborékokat (sűrített levegőt vagy gázt nem használnak), mert a víz összenyomhatatlansága megkönnyíti a szivárgások megtalálását.
Előnyök:
A víz nem tágul a teszt során, így valósághűbb stresszteszt hatást tud produkálni.
A víz stabil, könnyen beszerezhető és olcsó.
Jobban megtalálja a kis szivárgásokat.
Hátrányok:
A vizsgálat során víztelenítésre és tisztításra van szükség, ami hulladékot vagy további működési problémákat okozhat.
Nem alkalmas egyes anyagokhoz, amelyek könnyen korrozívak vagy víz által érintettek.
Alkalmazási forgatókönyvek:
Nyomásvizsgálat csővezetékek, kazánok, tárolótartályok stb.
Berendezések ellenőrzése olyan iparágakban, mint az olaj-, gáz- és vegyipar.
2. Pneumatikus tesztelés
A pneumatikus nyomásvizsgálat olyan módszer, amely gázt (általában sűrített levegőt vagy nitrogént) használ vizsgálati közegként. Ezt a tesztet gyakran használják olyan berendezéseknél, amelyek nem alkalmasak vízre, vagy amelyeket alacsonyabb hőmérsékleten kell tesztelni.
Működési elv:
Töltse fel a berendezést vagy a csővezetéket gázzal, fokozatosan növelje a gáz nyomását, és figyelje a nyomásmérőt, hogy a berendezés kibírja-e az előre meghatározott maximális üzemi nyomást.
A teszt során különösen óvatosnak kell lennie, mert a gáz erősen összenyomható, és szivárgáskor veszélyes dinamikát (például robbanásveszélyes légáramlást) idézhet elő.
Előnyök:
A vizsgálati folyamat egyszerű, a berendezés könnyen kezelhető.
A vízvizsgálatra nem alkalmas berendezések, például elektromos berendezések, magas hőmérsékletű tartályok, stb.
A vizsgálat során nem kell vizet engedni, ami csökkentheti a környezetszennyezést.
Hátrányok:
A gáz erősen összenyomható, és ha a vizsgálat során szivárgás lép fel, az nagyobb biztonsági kockázatot jelenthet.
Kis szivárgás esetén a pneumatikus tesztelés nem biztos, hogy olyan intuitív és könnyen megtalálható, mint a víznyomás vizsgálata.
Alkalmazási forgatókönyvek:
Elektromos berendezések és pneumatikus rendszerek tesztelése.
Vízvizsgálatra nem alkalmas berendezések, például bizonyos magas vagy alacsony hőmérsékletű tartályok, vegyi reaktorok stb.
Gázvezetékek vagy sűrített gázrendszerek biztonsági ellenőrzése.
Feladás időpontja: 2024. december 02